Vannak témák, amikről igazán nem szívesen írok – ilyen például ez a nekrológ is – , csak sajnos muszáj. Ráadásul alaposan megkésve, mert technikatörténész kollégám, Gombor József, veszprémi illetőségű nyugdíjas villanyszerelő mester sajnos már tavaly decemberben elhunyt – aztán pedig már legalább fél év eltelt azóta, én meg most itt ülök ebben az agyzsibbasztó hőségben, iszogatom a Gom-Bort, és kínosan-keservesen bepótolom a restanciát.

Gombor József, házi múzeumában, 2017-ben

Joggal kérdezhetné a Kedves Olvasó, hogy mégis mi tartott ennyi ideig?

Egyszerű a válasz. Vártam. Vártam, hogy nálamnál illetékesebbek, vagyis a különféle hazai villamosipari szaklapok valamelyike ugyanmár “hivatalból” emlékezzen meg az öregúr munkásságáról, hiszen Gombor József nem volt akárki – aktív éveiben Veszprém és környéke villamosításának egyik úttörője volt, nyugdíjazása után pedig csodálatos magángyűjteményt hozott össze, sok-sok évtizedes szakmai múltjából visszamaradt különféle anyagok felhasználásával.

Gombor József a hazai technikatörténet egyik érdekes és értékes figurája volt, élete utolsó napjaiban is műszaki értékmentéssel foglalkozott, hosszú élete során mindvégig a magyar villanyszerelő szakma szolgálatában állt.

Szóval vártam, hónapokig vártam, hogy érdemben történjék valami – de sajnos Gombor József élete és munkássága úgy tűnik, nem igazán fontos a szakmabelieknek… A nagy múltú Elektrotechnika c. folyóirat ugyan lehozott egy néhány soros gyászközleményt – aztán ennyivel le lett tudva egy szakmailag elkötelezett élet… Ugyanakkor, sajnálatosan kivétel nélkül, szinte mindegyik lapszámban jut 3-4 zsúfolt oldal mindenféle hálózatmodellezési, és egyéb hasonszőrű témákban, tele mindenféle érthetetlen és – a gyakorlati szakma részére alapvetően felesleges – matematikai képletekkel, levezetésekkel, életidegen szimulációk elméleti modellezésével.

Talán van az országban összesen 8-10 olyan olvasó, akit ez érdekel, illetve érti is. Végülis Gombor József életre szóló munkássága bizonyára nem ér annyit, mint a felsőfokú matematikával megspékelt irreális szituációk számítógépes levezetése, ez utóbbiakra mindig van szabad hely, valahogy, valamiért.. Tehát egy gyakorlati szaklap bizonyára nem nélkülözheti a több oldalon átívelő “kínai írásjeleket”, – akarom mondani a többség számára hasznavehetetlen felsőfokú matematikai képleteket, és az ezekhez tartozó mondvacsinált problémákat. (mindezeket olyan szerzőktől, akiket ha kiküldenénk egy komolyabb viharkár után hálózatot helyreállítani, csak néznének ki a fejükből. Sebaj, az irodában nincs hideg, nincs szél, nincs járműmarasztaló sárdagonya – majd a Gézát, a Lacit, meg a Pistát kiküldjük a terepre, ők úgyis megcsinálják a piszkos melót, mi pedig “vezetők” gyerünk hát kávézni!)

Nos, már eddig több mint fél év eltelt Gombor úr halála óta, és senki sem volt képes írni a kisöregről két oldalnyi nekrológot? Jó, akkor megírom majd én, itt a Fénymúzeumon, mert tartozom ennyivel Gombor József személyének és munkásságának! És, mivel magam is publikáltam már az Elektrotechnikában (értelmesebb, és a közérdeklődésre inkább számot tartó témakörökben..), ezért nem kívánom ezt az egészet minősíteni, tegyék meg helyettem ezt a lap olvasói. (vagy, pótcselekvésképpen engem is el lehet mondani mindenféle elégedetlen rohadt szemétnek – csak nyugodtan, mert nem érdekel a megalkuvók és opportunisták véleménye..)

Milyen érdekes.. bezzeg a helyi sajtónak nem okozott problémát ez a dolog, ők egészen korrekt cikkeket írtak… hivatkozásokat a lap alján mellékeltem!

Házilag készített villanyoszlop-modellek

Térjünk azonban vissza Gombor Józsefre, akivel egyébként meglehetősen sajátságos módon ismerkedtem meg. Ismerősök jelezték, hogy van Veszprémben egy villanyász öregúr, aki a különféle internetes fórumokban, illetve főként a Facebook villanyszerelői csoportjaiban aktívkodik, igen komoly gyűjteménye van, de sajnos mindenkivel összeveszik, “osztja az észt”, és így tovább… Nem volt más megoldás, utánanéztem ennek az információnak, és valóban láttam néhány furcsa megnyilvánulást…
Olvasgattam, olvasgattam… aztán egy alkalommal, néhány pohár jóféle Gom-Bor elfogyasztása után, ostoba elmém hirtelen megvilágosodott.. Rájöttem, hogy itt bizony nem az öregúrral van a probléma, hanem a közönséggel. Gombor József egy másik, kulturáltabb és tekintélytisztelőbb világban szocializálódott, a többnyire jóval fiatalabb csoporttagok pedig teljesen félreértették azt az igyekezetét, hogy a villanyszerelő szakma múltjával megismertesse őket. Ráadásul néhány igazi idióta még folyamatosan provokálta is Józsi bátyánkat, szerencsére nem sok sikerrel.. Be-beszólogattak neki ezek az IQ-bajnokok, ő pedig szépen-elegánsan leoltogatta őket.. Ilyen ez az Internet, főleg olyan 10-15 évre visszamenőlegesen – minden proli, hülye és gazember fent lóg már a dróton, és rázúdítják a gyanútlan világra silány életük és tompa agyuk összes salakját…

És igen, bevillant végül a saját életem is .. hogy évtizedekre visszamenőlegesen a Fénymúzeum miatt mennyi irigységet, szekatúrát, meg nem értést kaptam ebben a szellemileg és erkölcsileg visszamaradott országban, hány és hány olyan “ember” próbált visszahúzni, elgáncsolni, lejáratni, akiknek helye – normális esetben, normális világban – a börtönben, vagy a zártosztályon lenne…

Az elhatározást hamarosan tett követte, felvettem Gombor Józseffel a kapcsolatot. Nem mostanában volt ez, talán jó tíz évvel ezelőtt.. Úgyis dolgom volt Veszprémben, na mondom megnézem ezt a gyűjteményt, meg a híres-hírhedt “Gomborurat” is.. Legfeljebb rögtön hazamegyek, ha valóban annyira kiállhatatlan figura az öregúr, mint amilyennek beállították ellenlábasai…

Végül aztán, igazán kellemes csalódás ért. A megadott címen a Gombor-féle múzeum felirata már messziről látszott, majd kisvártatva előkerült a házigazda is. Szó sem volt semmiféle kellemetlenkedő, okostojás figuráról, hanem egy kedves, barátságos, szellemileg is kifogástalan öregúr fogadott, akivel természetesen rögtön belemerültünk a szakmázásba. Hangulatos múzeumában legalább másfél óra hosszáig voltunk Gombor úr vendégei, aki fáradhatatlanul mesélt a “régi szép időkről”, csodálatos gyűjteményének minden darabjáról tudott mondani különféle érdekességeket. Egyértelmű volt, hogy mesteri módon ismeri a gyűjteménye összes darabját, szereti is amit csinál, ami egyébként manapság nemigen jellemző.. Abszolúte profi tárlatvezetésben volt részünk, és mikor végül távoztunk, egyértelmű volt: nem láttunk mindent!

Mindezt úgy állítom, hogy köztudomásúan magam sem vagyok éppen kezdő, a Fénymúzeum kollekciója egyre ijesztőbb méreteket ölt.. Tehát, volt mihez viszonyítani a tapasztaltakat..

Kandeláber-modellek, Gombor József készítette őket

Meg kell hogy mondjam, Gombor József valóban értette a dolgát. Igazi, a szó szoros értelmében vett Mester volt, szakmája kitűnő művelője. Amit ő tett a villanyszerelő szakmáért, a villamosipar és a technikatörténet népszerűsítéséért, azt már életében kellett volna komolyabb – állami – szinten díjazni, gyűjteményét tovább népszerűsíteni, annak gondozásában hivatalosan is közreműködni.
Tudtommal azonban senki nem tett semmit, sem az állami szervek, sem a Magyar Elektrotechnikai Egyesület. Gombor József élete végéig a saját költségére, és saját munkájával gondozta és fejlesztette gyűjteményét, melynek egy részét a mellékelt fotókon mutatom most Önöknek. A nyilvánvalóan véges méretű kiállítási tér ellenére szakszerűen, ízlésesen berendezett házi múzeum, rengeteg korabeli anyaggal, fotókkal, ismertető tablókkal és sok más egyéb relikviával, Gombor József szorgalmát és kitartását dicsőítik. Hogy aztán a közönség – és sajnos, részben a villamosiparban érintett szakmai közösség is – mit képes – vagy inkább mit nem képes – ebből az emberfeletti munkából, a kiváló színvonalból felfogni, nos, az csak a hazai közállapotokat minősíti..

Látogatásom után megbeszéltük Józsi bátyámmal, hogy majd a továbbiakban is tartjuk a kapcsolatot. Sajnos, végül ez nem így alakult – ez pedig inkább csak rajtam múlott, mentségemül szolgáljon, hogy a saját projektem működtetésével túlontúl nagy terhet vállaltam magamra, és hát Veszprém is eléggé messze van a fővárostól.. Gombor József sajnálatos halálhíréről idén januárban értesültem, “természetesen” nem a hazai villamosipari szakmédiából, hanem ismerősök információi által.

Egy hosszú és eredményes élet sajnos bevégeztetett, Veszprém Örökös Villanyszerelője már nincs köztünk. Csodálatos gyűjteményének további sorsáról nincs tudomásom*, és ismerve a hazai közállapotokat, az általános közömbösséget, a “nem az én problémám” stílusú hozzáállásokat, meglehetősen pesszimista vagyok. Műszaki múltunk pótolhatatlan emlékei tovább pusztulnak, az átlagember érdektelen, a szakmai vezetők legyintenek, a médiának csak a szenny és a hergelés a fontos. Mi jöhet még ezután?

Egy vicc. (ez az ország is egy rossz vicc, de most nem erről van szó…) Oldjuk kicsit a feszültséget, alighanem Józsi bátyánk is jól szórakozna ezen.. Tehát:

A kőműves, az ács és a villanyszerelő azon vitatkoznak, hogy melyikük munkája volt előbb a földön.
– Mi építettük fel a gízai piramisokat – mondja a kőműves -, tehát először mi léteztünk.
– Dehogy! – tiltakozik fejét rázva az ács. – Mi már jóval korábban elkészítettük Noé bárkáját.
Erre a villanyszerelő kuncogni kezd.
– Mi olyan vicces? – kérdi az ács.
– A teremtés első napján Isten azt mondta: „Legyen világosság!” -magyarázza a villanyszerelő, de addigra mi már lefektettük a kábeleket!

Gombor József sajnos eltávozott hát a földi létből, emlékét azonban tisztelettel megőrizzük!

Horváth Péter

*Kissé (nagyon) megkésve, némi helyesbítés. Egy kis utánjárás segítségével sikerült kideríteni, hogy a Gombor József szaktárs által hátrahagyott műszaki gyűjteményt – szerencsére! – átvette a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum, ezáltal a Gombor-féle gyűjtemény nem veszett el! Jó eséllyel a nem túl távoli jövőben ezt a kollekciót ismét megcsodálhatják az érdeklődők, ezúttal a Laczkó Dezső Múzeum “rendezésében”!

Bejegyzés módosítva: 2024. december 25. napján.