Villanócsövek, villanólámpák / Flashlight bulbs

A villanócsövek elsősorban a rossz fényviszonyok közötti fotózás nélkülözhetetlen segítői, ám ezenkívül használatosak különféle figyelemfelhívó, veszélyre figyelmeztető jelzőberendezésekben is.

A – különösen a 90-es évekbeli diszkókban, egyéb szórakozóhelyeken – a vakucsövekkel felépített stroboszkóplámpák sajátságos effektuskeltésük miatt, széles körben voltak használatosak.

A fentieken kívül a régebbi kivitelű (ma már veterán) autók gyújtásbeállításához minden jobb autószerviz tartott és használt kisméretű stroboszkópot, melyek szintén villanócsövekkel működtek.

Felépítésük meglehetősen egyszerű. Keményüveg (boroszilikát) cső két végébe elektródát forrasztanak, a cső evakuálása után némi xenongázzal megtöltik, a szívócsonkot leforrasztják. Az üvegcsövön megtalálható még valamiféle fémezés, vagy vékony huzalspirál: ez a gyújtóelektróda.

Típustól, kiviteltől, és mérettől függően néhány száz volt egyenfeszültséget tároló elektrolitkondenzátort kapcsolnak a villanócső elektródjaira, a kondenzátor kisülés utáni ismételt feltöltését automatikusan működő segédáramkör biztosítja. A kondenzátorban tárolt energia csak akkor tud kiegyenlítődni a villanócsövön, ha azt a fémezés(drótspirál) gyújtóelektródra adott nagyfeszültségű impulzussal, begyújtjuk, “triggereljük”. Ekkor a kondenzátor egy pillanat alatt kisül, és az ionizálódott xenongáz igen erős fénnyel – egy pillanatra – felvillan.

Tehát a villanólámpa nem folyamatosan ad fényt, hanem eredendően impulzusüzemben működik!

Számtalan méretben, formában, egyéb kiviteli sajátosságokkal készül, illetve készült, mivel a klasszikus “filmes” fotózás visszaszorulásával nincs már igény a villanókészülékekre. A régi, megszakítós gyújtással üzemelő autók is eltűntek, így a villanócső mai felhasználása nem jelentős.

Élettartamuk – rendeltetésszerű használat esetén – elképesztően hosszú, több tízezer villanás is lehet.

Néhány szép kivitelű példányt hadd mutassak meg Önöknek:

A hozzászólások le vannak tiltva.