Xenon ívlámpák

A xenonlámpákat mára már nagyon kevesen ismerik, használatuk – az egyre jobb fémhalogénlámpák miatt – jelentősen visszaszorult. Mégis érdemes behatóbban megismerkedni velük, hiszen ezek azok a fényforrások, melyek leginkább megközelítik a 6000K színhőmérsékletet, folytonos spektrum kibocsátása mellett – majdnem, mint a napfény, ezért is oly kiváló a színvisszaadási indexük!
Elődjük a XIX.-ik század elektrotechnikájából jól ismert fogyóelektródás szén-ívlámpa, mely abban a korszakban a közvilágítás kezdetét jelentette – értve ezalatt az elektromos közvilágítást.

Az izzólámpa megjelenésével az ívlámpák kiszorultak a gyakorlatból – nem is csoda, hiszen szabad atmoszférán elégő szénelektródjaik állandó karbantartási feladatot okoztak, bonyolult volt szabályozásuk és hálózatra kapcsolásuk, ráadás zárt térben tűzveszélyes is volt.

Az elv viszont továbbélt, ezúttal egy korszerűbb elgondolás formájában. Az ívet bezárták egy nyomásálló kvarcüveg gömbbe, túlnyomásos xenongáz-atmoszférába, és az elektródák nem szénből, hanem kemény wolframtömbből készülnek.
Az eredmény: Egy tartós, pontszerű, igen nagy fényerejű fényforrás, hihetetlenül jó színvisszaadási indexszel, azonnali teljes fényerővel, majdnem tetszőleges szabályozhatósággal.

De hamar megmutatkoztak a hátrányok is: A túlnyomásos izzó hidegen is, de melegen még inkább robbanásveszélyes, a fényhasznosítása nem a legjobb, a korai példányok ózont fejlesztenek (ami kellemetlenül büdös), a láthatón kívül nagy az UV-C emisszió is.. drága tápegység, és különleges gyújtókészülék kell hozzá. És maga az izzó is nagyon drága, a komplikált előállíthatósága miatt.

Ahol mégis használatra került, ott viszont nagyon bevált. Textilüzemekben például a koloristának (kiváló színlátású textilipari szakember, aki a gyártott szövetek színhelyességét ellenőrzi) ha felszereltek egy xenon-lámpatestet, gyakorlatilag napfény-minőségű fényben végezhette aprólékos munkáját az illető.
Szintén jól bevált – és itt mindmáig megmaradt – a mozi vetítőgépeinél. Színesfilmet színhelyesen vetíteni ezzel a legcélszerűbb, a profi mozigépeken kívül az igényesebb amatőrgépekbe is kerülhetett kisebb fajta (150W-os) xenonizzó.

A xenonizzók 150 és 5000W között készülnek – horror drágán! – kezelésük és üzemeltetésük nagyfokú óvatosságot, és komoly hozzáértést igényel. Tápellátásuk nagyáramú, szabályozható egyenáramú tápegységgel történik, mindegyik típus különleges gyújtókészüléket is igényel.

A hozzászólások le vannak tiltva.