Nátriumlámpák

A gázkisüléses fényforrásokkal végzett korai kísérletek a XX.-ik század húszas-harmincas éveiben számtalan eredményt hoztak, ezek közül az egyik volt a kisnyomású nátriumlámpák kifejlesztése, és – igaz, kissé kezdetleges kivitelben – gyártásba vitelük is.
Ez a fényforrás monokromatikus sárga fényt bocsátott ki, ezért felhasználhatósága jelentősen korlátozott, fényében színlátás gyakorlatilag nem valósul meg. Felfutása lassú, de ezekért a hátrányokért cserébe, jelenleg is az ismert legjobb hatásfokú gázkisüléses fényforrás.
A második világháború után újból elővették az ismert elvet, és különféle fejlesztésekkel – hőtükörrel belülről bevont külső búra, nátriumvándorlást megakadályozó bórüveg-bevonat a kisülőcső belsejében, stb.. sikerült megvalósítani egy rendkívül jó hatásfokú, tömeggyártásra is alkalmas terméket, melyet az ismert fényforrásgyártó cégek be is vezettek gyártmányválasztékukba.
Azonban a monokromatikus fény problémája továbbra is megmaradt.
A túlnyomórészt a hatvanas években végzett kutatások azonban azt mutatták, hogy a kisülési edényben a gőznyomás növelésével előáll egy olyan állapot, amikor a nátriumatom már nem csak az ismert monokromatikus sárga vonalas emissziójával sugároz, hanem több másik vonallal együtt egy gyenge folytonos színkép is fellép. Ezen az elven előállítható lett egy olyan nagynyomású nátriumlámpa, ami valamivel gyengébb hatásfok árán ugyan, de már nem monokromatikus fényt sugároz, hanem egy gyakorlati világításra alkalmasabb – bár még mindig sárga – fényt.
Az egyébként minden szempontból ígéretes fizikai elvet nem volt könnyű tömeggyártásba vinni! Ekkor lettek kifejlesztve azok az alumínium-oxid kerámiacsövek, amelyek nagyjából ceruza vastagságúak, és képesek ellenálni a forró, nyomás alatti nátriumgőz agresszív hatásának.
Külön technológiai bravúrnak számítható a hosszú, vékony kisülőtestek vákuumtömör lezárása, a nátriumamalgám bevitelének trükkjei, a kisülőtest szivattyúzása és segédgázzal való feltöltése, a kályházás, elektródahegesztés, stb…
A korai, nem túl tartós típusok hamar átadták a helyüket a kiforrottabb, jobban tömeggyártható konstrukcióknak, a fényhasznosítás is folyamatosan emelkedett, egészen napjainkig, amikor is a 120-140lm/W fénykiaknázás egészen mindennapos. Mint ahogy megszoktuk a 15-20000 óra élettartamot is, ami nagyon is kedvezőnek mondható.
Jelenleg tehát gyártanak nagynyomású nátriumlámpát – ez az elterjedtebb – és gyártanak kisnyomásút is, de jóval kevesebbet, mert ez utóbbira alig van már felhasználói igény.
Sárga fénye miatt a nátriumlámpákat főleg közvilágításban, igénytelenebb ipari-üzemi világításban alkalmazzák, ahol kedvező üzemköltségek mellett nagy fényerősségre van szükség, a színvisszaadási szempontoknak viszont nincs jelentőségük.

A nátriumlámpa története Magyarországon:

Hazánkban kisnyomású nátriumlámpa iparszerűen sohasem készült, a második világháború után az Egyesült Izzó – reálisan felmérve mind a saját lehetőségeit, mind a (KGST) piaci igényeket – elsősorban izzólámpa, fénycső, és higanylámpa gyártásra rendezkedett be, köztudottan sikeresen.
A külföldi hírek az Izzót sem kerülték el, szakembereik már a hetvenes évek elején tudomással bírtak főleg az amerikai nátriumlámpa-fejlesztésekről, és az ottani ígéretes eredmények okán az Izzó kutatói ezt a témakört is megvizsgálták.
Ennek eredményeként 1977 körül elkészült az első, teljesen hazai gyártású nagynyomású nátriumlámpa, a TC 400. Fénymúzeumunk rendelkezik egy ilyen korai példánnyal – ma már megmosolyogjuk, akkoriban technikai és technológiai bravúrnak számított ez a mai szemmel nézve kevéssé tartós (1-5000 óra!!), viszonylag kevés fényt adó, gyakran meghibásodó korai konstrukció.
De az Izzó – jó szokása szerint – túllépett ezeken, az ELMŰ-höz tesztelésre kiadott lámpák üzemi tapasztalatai után kifejlesztettek egy sokkal jobb konstrukciót, és erre alapozva egy teljes gyártmánysorozatot. Ezek már beváltak, és a 80-as évektől kezdve főleg a budapesti közvilágításban egyre több helyen találkozhattunk a TCE, TCF, TCL lámpák szép sárgás fényével.
Ma már a TCE-TCL típusok helyett a GE Lucalox különféle verziói vannak gyártásban, de kapható nátriumlámpa 35 és 1000W között számtalan gyártótól, gyengébb és jobb minőségben is.
Működtetésükhöz fojtótekercs rendszerű előtét és gyújtókészülék szükséges, egyes típusokhoz elektronikus előtét is beszerezhető. Élettartamuk 15000-40000 óra között lehet, színvisszaadási indexük átlagosan 30-40 körüli.

 

 

rövidesen

A hozzászólások le vannak tiltva.